Fellegi Tamás az Energia Szabadegyetem keretin belül rendhagyú előadást tartott az egyetemen múlt pénteken. Úgy gondolom eleve izgalmas az, ha egy politikus az egyetem falai közé merészkedik és előadást tart. Ez különösen igaz volt a frissen lemondott, és az IMF tárgyalásokat vezető miniszter esetében. Ennek ellenére az előadóban alig voltak. Ezt én egyértelműen annak tudom be, hogy az eseményről alig tudtak a városban, a diákok a félév vége felé meg épp az egész féléves anyagot próbálják néhány nap alatt elsajátítani, így értelemszerűen nem érnek rá holmi miniszterek előadásaira. A téma természetes az energia, energiapolitika volt.
Az előadás maga elég csapnivalóra sikeredett. Fellegi nem készült diákkal, nem volt koherens a mondanivalója, nem egy jól összerakott, összeszedett előadást hallhattunk. (Egy nagy dillemámat meg is válaszolta ezzel, vagyis ha előad az ember, vagy használja a táblát, vagy vetítsen!) Az előadás mind hazai, mind európai energiapolitikai kérdéseket érintett. Ugyanakkor elég "unortdox módon" egyetlen számot nem hallottunk, pedig engem speciel nagyon érdekeltek volna.
Több olyan rész is volt amin meglepődtem. így például volt azért egy diszkrét bája annak, amikor Fellegi arról beszélt, hogy milyen fontos a "high-tech ipar" hozzájárulása egy ország szempontjából. Míg nálunk ez csak 12-12,5% addig ez Izraelben 50% körül mozog. Nekem ezzel két problémám is volt. Egyrészről azt nem nevezném követendő példának, hogy Zalaegerszegen Blackberry-t pattint össze 5000 humánrobot napi 12 órában minimálbérért. Másrészről "high-tech ipar" nincs innováció, alkalmazott kutatás nélkül, az pedig nincs alapkutatás nélkül. A kutatás, és különösen az alapkutatás támogatása pedig elsődlegesen az állam feladata. Nem értettem Fellegi ezen kijelentését annak fényében, hogy a magyar állam az utóbbi 2-3 évben nemhogy nem támogat semmilyen új kutatást, még a meglévő, már odaítélt pénzeket is zárolta. Ezek után számomra teljesen érthetetlen az összevetés. Az előadás utáni kérdések közt többen próbáltak finoman rákérdezni, hogy az állam tervezi-e a kutatások intenzívebb támogatását, mind energia, mind más terülteken. Ezekre hosszabb kitérő választ kaptunk, melynek lényege a NEM volt, hiszen az allokáció bonyolult, nincs rá forrás. És azt gyanítom, hogy ezek a nemek nem olyan Orbáni nemek voltak, ami néhány óra leforgása alatt változnak talánra majd igenre. A probléma ezzel az, hogy nemrégiben osztott a vasutasoknak az állam 5 milliátdot csak úgy puszira, vagyis pénz az van. Szándék nincs. Annak fényében, hogy Magyarország a 2020-s EU-s vállalásokból (20%-l kevesebb energia felhasználás, 20%-l kevesebb károsanyagkibocsájtás, 20%-s megújuló felhasználás) igen keveset hajlandó csak vállalni, kutatásokra pedig nem hajlandó áldozni, egyértelműen deklalárja az ország lemaradását, leszakadását. Hiszen ha már az első vállalási időszakban lemaradunk, a következőkben ez csak fokozódni fog.
Ugyanakkor a magyar gazdaság folyamatosan növekedési problémákkal küzd, melynek egyik igen kézenfekvő megoldása pont a "zöld ipar" lehetne.
Érdekesnek tartottam amúgy egy magát jobboldali, konzervatív párt kormányának miniszterének szájából, olyan kifejezéseket hallani, és ezek mellett érvelni mint "nem piacbarát", "rezism", "állami részesegés", "állami tulajdon". A MOL-l kapcsolatban Fellegi megjegyezte, hogy az ügyben két kérdés van: milyen szerepe legyen az államnak, és hogy kinek ne legyen szerepe a nemzeti olajtársaságban. A máosdik kérdés gondolom egyértelműen az orosz részesedésre utalt. Ugyanakkor szerintema két kérdes összefügg, ha megnézzük a MOL rendszerváltás utáni történetét. Ebből kiderül, hogy amikor az állam minimális részesedéssel rendelekett a MOL-ban akkor volt igazán sikeres.