Orbán Viktor tegnapi bejelentéseivel sokan foglalkoznak mindenféle szempontból. A nyugdíjpénztárak kvázi megszüntetéséről szoló javaslat morális oldalát szeretném megközelíteni. Van egy nővérem, akit bizony úgy ahogy van nem érdekelt a nyugdíja, mondván ő soha sem lesz nyugdíjas, úgy se éri azt a kort meg. Ennek megfelelően mindig minimális mennyiségű pénzt fizetett magánnyugdíjszámlájára. Ezzel szemben szüleim és én próbáltuk ösztökélni, hogy az öngondoskodás igenis fontos, most is saját magát tartja el.
Jómagam persze, hittem ebbe az öngondoskodás maszlagba még önkéntes pénztárba is beléptem. És végül kinek lett igaza? Pontosan az ő demagóg érvei győztek, mert egy demagóg országban az ész érvek semmit sem érnek. Az egészből a tanúság pedig az, hogy itt tisztességesen megélni egyszerűen nem éri meg. Szürkén kell megoldani mindent amit csak lehet, minnél kevesebbet fizetni az államnak az végül úgyis megment minden felelőtlen embert. Megmenti azt aki feketén dolgozott és kétszer annyi hitelt vett fel, mint amennyit fizetni tud, és aki járéluk megfizetését is az örgögtől valónak gondolja. Az állam majd megmenti őket, az én nyugdíjjamból és adómból... Mivel a következő generáció már hiányzik engem persze már senki nem fog megmenti. De engem erről a NER keretében már nem kérdeznek meg.
