Hétvégente általában az MR1 Kossuth rádió adását szoktam hallgatni. No, nem azért mert nekem bármennyire hiányozna a Sláger vagy a Danubius, hanem egyszerűen csak azért mert nagyon színvonalas műsorok vannak. Múlt hétvégén sikerült egy Berlini tudósítást hallgatnom, miszerint a német választók többsége (jómagam 80% körülre emlékszem) bizony ellenzi a liberálisok által tervezett nagymértékű adócsökkentés tervét. Továbbiakban kiderült az is, hogy a német sajtó pártállástól függetlenül (!!!) ellenzi a tervet, ugyanis attól félnek, hogy felborúl majd a német államháztartási hiány, ami a válság hatására amúgy is megugrott. Németországban amúgy is nemrég ért véget, egy hosszútávú (!!!) adócsökkentési program, ami végül sikeres is volt. A probléma állítólag az, hogy a választásokon megerősödött liberálisok (ahhoz képest, h a liberális eszme megbukott, egész szépen szerepeltek, Romániában szinten) mindenképpen adócsökkentést akarnak, míg a koaliciós párt Merkel anyuval már annyira nem. Arról nem is beszélve, hogy a német válságkezelés során is megemlítették, hogy az adócsökkentés annyira nem jó eszköz, hiszen a németek annyira spórlósak, hogy a plusz pénzt nem elvásárolnák (ami ugye a cél volna), hanem csak többet takarítanának meg.
A hír legfályóbb résza az a felismerés, hogy olyan hihetetlenül nagy különbség van a német és a magyar társadalom közt, hogy azt semmivel sem lehet kifejezni. Nincs rá szó, szám, semmi... Míg a német társadalom döntő többsége képes felfogni azt, hogy nem lehet egyszerre kevesebbet elvenni és sokkal többet szétosztani, addig kis hazánkban a döntő többség messiásként várja a választások utáni azonnali adócsökkentést, meg új költségvetést stb. A sajtó pedig nem kétféleképpen, mindenféle fél- és részigazságokkal alátámasztva, elferdítve áll egy igen fontos kérdéshez, hanem valószínűleg reálisan, pontos és precíz érvekkel támadja azt. (Kedvencem amúgy azok a magyar "újságírók" akik olyan témáról alkotnak véleményt, amiről semmilyen szinten nincs előismeretük, csak véleményük) És a legfájóbb pedig az, hogy Németországban a legbefolyásosabb közgazdászok sem kétféleképpen látják ugyanazt, mint nálunk. (Járai Zsigmond ismét hű volt önmagához, mindig azt hiszem h nem tud tovább sűlyedni, és tud)
Sokat hallhattuk az utóbbi években, hogy minden bajunk varázsütésre fog megváltozni egy drasztikus adócsökkentés hatására. Persze ennek részletei  természetesen a homályba vesznek. Érthető is, hiszen a Fidesz nyilvánvalóan nem fog a nyílvánosság elé állni terveivel a választások elött, ez logikus. Márha egyáltalán vannak tervei, hiszen elég gyanús, hogy még semmi nem szivárgott ki. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy családi adózás lesz-e vagy sem. Viktornak természetesen a családi tetszik jobban, mivel az populistább és jóval bürökratikusabb is egyben.
Ugyanakkor ha valaki figyeli a Fideszhez közeli politikusok, közgazdászok nyilatkozatait (és nem csak a sajtó és Szijjártó populizmuást), az megfigyelhette, hogy az azonnali adócsökkentés ügyében kezdenek egyre óvatosabb nyilatkozatok érkezni. Először megvárjuk, h kihulljanak a csontvázak, ha egyhül a válság, meg kell ismernünk az ország valós helyzetét (ez a kedvencem, talán meg kéne nézni a ksh honlapját wazz), talán 2011-ben stb. Ami még érdekes a drasztikus adócsökkentésben az az, hogy Varga Mihály valahova 17 és 21 százalék közé tenné és egységesítene sokmindent. (pl az ÁFA-t is, remélem a távhőjével kezdik) Ami amúgy meglehtősen jó ötlet. Egy bajom van csak vele. Ma az szja az adózók majdnem 90%-nak 18%. Ha az adócsökkentés hatására ez valahova 17 és 21% közé fog változni, akkor a drasztikus adócsökkentés hatására vagy lesz 1 azaz egy százalékos adóenyhítés vagy nem változik semmi, vagy még többet is kell fizetni. Zseniális. Persze egy átfogó adóreformra fájó szükségünk volna, amit a társadalom többsége is eltud fogadni és reálisnak tart. De az már egy egészen más téma...