Közeledik a választás napja, a csordogáló kampányban lassan már csak a jobboldal komikus marakodása (Bájer Zsolttal az élen) nyújt némi izgalmat, miközben a baloldal szép lassan megszűni látszik. Mivel sajnos eldölni látszik a választás, ezért nem sok izgalmat tartogat számunkra az április. A leendő Fidesz kormányról, programról kurvára nem tudunk semmit, szerintem még ők maguk sem tudják mihez kezdjenek. Azt persze épeszű ember nem hiszi ám el, hogy addig amíg Viktor nem ismeri az ország pontos helyzetét addig nem tud semmit mondani. Egyrészről, tessen ellátogatni a KSH honlapjára kéremszépen. Ha meg nem hisz a Fidesz azokban a számokban, akkor kérdem én, a következő egy évben (kb ennyi idő kéne minden statisztika újraszámoláshoz, népek lecseréléhez) mi a lófaszt kívánnak csinálni? Mivel nem sokat tudni a következő kormányról azért sejteni lehet pár névről, milyen poziciót fog kapni. Van azonban két ember aki már-már komikusan próbál Orbán kegyeibe férkőzni. Az egyik, kedves köztársasági elnökünk, aki inkább törné el a kezét, semmit aláírjon most egy törvényt, mindezt egy újrajelölés kedvéért, picit nagy ár talán. A másik Járai Zsigmond, volt jegybankelnök. Egy mondás szerint, jegybankelnöknek lenni elég hálátlan feladat, mivel ha jól végzi a dolgát akkor a gazdaság pörög saját ritmusában, ellenben ha a gazdaság nem megy jól mindenki őt szídja. Járai volt az a jegybankelnök, akinél ez a mondás különösen igaznak bizonyult. Az egy dolog, hogy az Ő elnöksége alatt sikerült gyakorlatileg kikényszeríteni egy forint elleni spekulációt, majd miután Medgyesyvel karöltve (!!!) kivédték, volt pofája eldicsekedni mennyit nyert ezen az ország. Járai elnöksége alatt a jegybanki kommunikáció is teljesen csődöt mondott. Járai volt az, akit konkrétan megvádoltak azzal, hogy azért nem csökkenti megfelelő ütemben a kamatot, hogy ezzel is szembe kerüljön a kormánnyal. Járai ámokfutása súlyos milliárdokban mérhető kárt okozott az országnak. Ezek után kritizálni a jegybankot kedves Zsigmond, több mint pofántlanság. Ebben az országban pontosan egy, azaz egyetlen egy ember szájából igazán szánalmas bunkóságnak (és még nem is kocsmában volt) nevezni a kamatemelést, az pedig pontosan Járai Zsigmond. Nem mintha Ő nem élt volna ilyen eszközzel, csak elötte még bénázott is egy sort. Ha szerencsénk van, Járainek nem jut komoly szerep a jövőben. Bár erre kevés az esély...