A múlt hét igazán izgalmasra sikeredet. Volt pár parázs vita, meg sok-sok megmosolyogtató nyilatkozat. Ebből kettő szeretnék kiemelni. Egyrészről Simor András jelentette ki, hogy bizony-bizony a jegybanknak nincsenek eszközei a gazdaság beindításához. Másrészről a jó öreg Matolcsy jelentette ki, hogy szigorú fiskális politikát kíván folytatni, és hogy bizony nincs tér a gazdaság élénkítésére. Nos ezekszerint a gazdaságnak valahogy magától kéne felpörögnie mert látszólag senki nem hajlandó segíteni szerencsétlenen. Az igazság az, h mind a ketten árnyaltan fogalmaztak. Simor egyértelműen üzent, hogy nagyon helyesen, továbbra is ragaszkodik a jegybank eredeti, törvényben foglalt céljához, a pénzügyi stabilitás megteremtéséhez. Matolcsy, amennyiben tartja a szavát, akkor szintén nagyon helyesen, nem kezd eszeveszett költekezésbe. És hogy egyikőjüknek se lenne lehetősége a gazdaság élénkítésére? Amennyiben folytatódik a fiskális szigor a jegybank tovább lazíthat kamatpolitikáján ami bizony már segítség. Ezenkívül a jegybanknak azért még akad néhány eszköze, hogy olcsóbb forrást jutasson a hazai vállalkozások számára. (Persze más kérdés, hogy ezt igénybe is vennék-e a vállalkozások, hiszen egy ilyen nyitott gazdaságú ország nagyon függ a külföldtől és kezd a válság W alakúvá válni.) Matolcsy lehetőségei is szinte korlátlanok. Politikai szempontból a Fidesznek illene a nagy adócsökkentéssel előrukkolni de a mostani piaci hangulatban az EU biztosan nem tolerálna egy 5-6%-s hiányt. Ugyanakkor számos olyan terület van, ahol sok száz milliárdokat lehetne megspórolni, valós szerkezeti reformokat végrehajtani ami kellő fedezetet jelenthetne egy adócsökkentésnek. A lehetőség adott!